Gyors anyanyelvi tempó spanyol

A gyors spanyol a percenkénti 160 szó fölött kezdődik, ahol a nyelv a maga teljes intenzitásával csap le. A záró mássalhangzók elnyelődnek vagy h-szerűvé lágyulnak (a ¿cómo estás? gyakran inkább ¿cómo ehtá?-nak hangzik), a magánhangzók lerövidülnek, egész szótagok összezsugorodnak (pa’ a para helyett, na’ a nada helyett, ta’bien az está bien helyett), és a gyakori igék úgy folynak össze a névmásaikkal, hogy még a más régiókból származó anyanyelvi beszélők is néha megkérik egymást, ismételjék meg, amit mondtak. A szleng olyan gyorsan változik, hogy még a folyékonyan beszélő nyelvtanulók is találkoznak sosem hallott szavakkal, és a beszélők nem lassítanak a hallgatóság kedvéért. Ez a szakasz a haladó nyelvtanulóknak szól, akik készen állnak szembenézni azzal, hogyan hangzik valójában a spanyol a forgatókönyv nélküli életben: vitákban, viccekben, olyan gyorsan elmesélt történetekben, amiket olyanoknak mondanak, akik már ismerik a kontextust. Ilyen tempónál még az anyanyelvi beszélők sem hallanak meg minden szót: a gyors beszédben még ők is kitalálják a hiányzó részeket, a kontextusból és a rutinból pótolva azt, amit néhány elmosódó szótag elnyel. Ez az előrejelző hallás az igazi készség, amit ez a szakasz fejleszt, és csak úgy alakul ki, ha időt töltesz a gyors beszédben. Nézd meg egyszer az általános tartalomért, aztán gyakorold a nehéz részeket: játszd le újra az adott másodperceket, ha kell, lassítsd 0,75×-re, és írd le azokat a részeket, amik első nézésre ellenállnak. Az ismétlés nem kudarc: ez maga a gyakorlás.