Módbeli segédigék

A „can” és a „could” képességet vagy engedélyt fejez ki, jelen és múlt időben egyaránt. A „may” formálisabb. A „Could you help me?” udvariasabban hangzik, mint a „Can you help me?”, és az anyanyelvi beszélők ösztönösen tesznek különbséget a kettő között.

A „must” és a „have to” is erős kötelességet fejez ki, egy lényeges különbséggel: a „must” általában a beszélőtől ered, a „have to” pedig egy külső szabálytól. A „should” tanácsot vagy javaslatot fogalmaz meg. Ennek pontos ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy a beszéd természetesen és helyénvalóan hangozzon angolul.

Ezek a módbeli segédigék egy bizonyossági skálát alkotnak. „It must be true” (szinte biztos), „it might be him” (lehetséges), „she can't be right” (szinte kizárt). Ugyanazok az igék, amelyek a képességet és a kötelezettséget fejezik ki, azt is jelzik, mennyire vagyunk biztosak valamiben, és a szövegkörnyezetből derül ki, melyik jelentésről van szó.

„I must have lost it” (múltbeli következtetés), „she could have called” (meg nem valósult lehetőség), „they might have already left” (múltbeli találgatás), „it shouldn't have been done” (kritika). Természetes beszédben a „have” szinte mindig 've-re rövidül: „should've”, „could've”, „must've”, és ez annyira hasonlít az „of”-ra, hogy még anyanyelvi beszélők is néha „should of”-ot írnak tévedésből. A múltbeli módbeli szerkezetek a tanulók számára az egyik legnehezebb terület, ugyanakkor a természetes beszélgetésben az egyik leggyakoribb is.